Hihetetlen. Ez a szó jutott eszembe mikor megláttam először Zolit és sajnos ez az utolsó mikor utoljára hallottam róla. Körülbelül 1,5 éve lehetett, mikor a Csokiskarika csapatában megláttam ezt az óriási embert, akinek a kapuja bevehetetlen volt. Szörnyen frusztrált voltam, hogy képtelen vagyunk neki gólt lőni, de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy ez nem a mi hibánk. Ő jobb nálunk és nem csak minket oktat, hanem aki a kapuja közelébe kerül.
